Egy idézet
"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."
(Charles Chaplin)
Nagy igazság
A szeretet ajándéka
"Mindannyian megtanulhatjuk, miképpen fejezzük ki őszintébben és kedvesebben a szeretetünket - ezzel saját boldogságunkat éppúgy megsokszorozzuk, mint másokét. A szeretet megemeli lelkünket. Önnön lényünk és a közös emberi lényeg legnemesebb részeivel kapcsol minket össze. Bármi legyen is, amire a figyelmünket leginkább fordítjuk, erősebbé fog válni az életünkben.
Ha kételkednél az élet erejében és a megújulás hatalmában, csupán figyelj az óriási kőtömb észrevehetetlenül piciny résén áttörő fűszál csodájára.
Nézz a nagy Egészre. A szeretet mindig ott van benne.
A feltétlen szeretet elkötelezettséget jelent az önmagáért való szeretet iránt az élet önmagáért való értelmének elismerése iránt; a hit iránt, hogy az emberiségben ott van a jó mindazon hibák, csalódások, tragédiák és rejtélyek ellenére, amelyek az emberi lét örök részei.
Észrevetted, mennyivel többet hallasz, ha ítélkezés nélkül figyelsz a dolgokra? Bízd magad barátokra. De sose vedd a barátság kincsét magától értetődőnek. Figyeld meg az emberek arcát! Látod, milyen megejtő, amikor a szeretet megjelenik valaki tekintetében, amikor ott csillog a szemében? Te is ilyen szép lehetsz! Küldj szeretetet mindenfelé: északra, délre, keletre, nyugatra. Csodálatos perceket élhetsz majd át; tapasztald meg, milyen a világmindenség abszolút középpontjában lenni.
Önmagunk szeretete nem alakulhat ki, ha a más emberi lények iránti odaadó elkötelezettséget nem bontakoztatjuk ki magunkban. E nélkül puszta öntetszelgésbe fullad minden.
A szeretet olykor azt kívánja tőlünk, hogy ne lépjünk ki bonyolult kapcsolatainkból, hanem próbáljuk megoldani őket. De az sem kevésbé szeretetteli, ha az ember felszámol egy olyan kapcsolatot, amely megalázó vagy kiüresedett. Nem az az igazán fontos, hogy kilépünk-e egy ilyen kapcsolatból vagy sem, hanem az, hogy milyen szeretettel és tiszteletteljesen cselekszünk, miután meghoztuk döntésünket.
Senkit ne vádolj, ha a dolgok rosszul mennek. Csak kérdezd meg:
"Mit tanulhatok ebből?"
A szeretet akkor szárnyal szabadon, ha nem terheljük meg kívánságokkal."
..........................
A mai nap alapvetőleg eseménytelenül zajlott! Volt unalmas és kevésbé unalmas része is. Reggel nagy nehezen sikerült elérni Életem Értelmét, persze megint rohangálás közben sikerült megzavarnom. Pókként asszociálta magát, ami némiképp találó is lehetne, bár a pók említésére is feláll a "szőr" a hátamon, a később használt polip hasonlat már jobban tetszett. Elviekben ma találkozunk, de már nem szeretném beleélni magam semmibe, mert koppantam az utóbbi időben eleget, ha úgy tetszik tiszta púp már a fejem! :D
Ami az érzéseimet illeti, nem igazán változtak, ugyanúgy rajongok érte és ugyanúgy megvannak a kétségeim felé. A bizonytalanság az egyik olyan dolog amit a legjobban utálok!! Folyamatos sötétben tapogatózás, kínzó gondolatok................tarkítják az amúgy sem nyugodt hétköznapjaimat! Árnyként követik az életem minden apró percét a megválaszolatlan kérdések, a bizalmatlanságom pedig ennek köszönhetően nőttön nőőő!! Minden egyes zsigeremben érzem, hogy valami nincs rendben, hogy valamilyen titok lappang a levegőben, de hogy mi lehet ez.....nos erre még nem jöttem rá. Hiszek abban, hogy minden csak idő kérdése.......előbb vagy utóbb minden kiderül, persze nem mindegy, hogy a válaszok terhe milyen súllyal nehezednek majd a lelkemre. Vajon merre billen majd a mérleg nyelve??? Mit tartogat számomra, számunkra a jövő?
Sokszor eljátszom a gondolattal, hogy most már ideje lenne megállapodni, hosszú ideig nem vágytam erre, jól elvoltam, úgy, hogy van valaki mellettem ha csak lelkiekben is. Nem vágytam folytonos közelségre, sőt a hosszabb közelség még talán zavart is volna! Élveztem, hogy konkrétan nem tartozok senkinek beszámolóval, elszámolással, csak kizárólag magam felé vannak kötelességeim. Nem is csoda, hogy egy ideig ezt az életformát választottam tekintve, hogy a legutóbbi kapcsolatom maga volt a pokol! Persze eleinte minden stimmelt, jól elvoltunk egymással, talán még szerelem is volt, de aztán egy csúnya veszekedés és hangos elköltözés után minden megváltozott. Már nem azt az embert láttam benne akit megszerettem, onnantól kezdve nem volt más számomra a hapsi mint puszta pótlék,amit akartam megkaptam tőle, de elkötelezni már nem akartam magam mellette. Jó darabig ment köztünk a színjáték mire végleg megelégeltem csalfa kilengéseit, folytonos hazugságait és végleg kiadtam az útját. Mindig is gyűlöltem ha hülyének néznek, azért mert naiv kislányként szemlélem sokszor az embereket még nem jelenti azt, hogy nem vagyok tisztában a körülöttem zajló eseményekkel. Na itt tévedett Tomi is! Mindvégig azt hitte, hogy az orromnál fogva vezet, de a végén mégis én kerültem ki győztesként!!! Persze ez a történet már több mint 2 éve lezárult, viszont megtanított arra, hogy senkibe sem szabad feltétel nélkül megbízni! Hiába vagy szerelmes a rózsaszín köd mögé kell látni, ha szívecskés szemüvegben bámulod az előtted állót akkor előbb vagy utóbb csalódni fogsz!
Csak egy bejegyzés.....
Éreztétek már úgy magatokat mint egy teljesen üres üvegváza? Nem? Hát én most így érzem Magam!!!! A gondolataimba merülve élem a napjaim és olyan se boldog se boldogtalan hangulatban nem vagyok. Sok a barát és még több az aki mellettem áll, de egy ember az akire valóban szükségem lenne! Bár elmondhatnám, hogy nem vagyok magányos, de hiába vesznek körbe emberek mégis úgy érzem Magam mint a mesében Kis Vuk!! Kicsi vagyok, nyűgös vagyok, magányos vagyok pusztán annyi a különbség, hogy jelenleg nem vágyok Tásra a kacsára, tekintve, hogy nem vagyok éhes! Egyre türelmetlenebbé válok és ez Nálam nagyon nem jelent jót.........kezdenek az idegeimen táncolni és ez nagyon nem tetszik, slussz poénként azt sem szeretem ha macska egér játékot játszanak Velem!!! Azt hiszem meglehetősen őszinte vagyok Vele és Tőlem telhetően megértőnek is mondhatom Magam, de NEM látom azt, hogy Ő bármit is tenne kettőnkért!
Kétségek közt tengetem a napjaim, kérdések sorozata ötlik fel bennem és választ sohasem kapok ezekre!!! Elhiszem, hogy rengeteg a munkája, elhiszem, hogy rettenetesen kevés az ideje, de azt már kevésbé tudom elhinni, hogy nincs naponta legalább 1 nyamvadt perce amibe én is beleférnék!!! Ezt senki sem tudja elhitetni Velem, a számomra fontos emberekre akkor is szakítok időt ha félholtan, zombiként mászok elő a föld alól!! Vagy van valaki más is az életében vagy csak engem akar valamire megtanítani.............. jó persze számos más oka is lehet, de óhatatlanul is belém férkőzött az az érzés, hogy egyszerre több vasat is tart a tűzben. Hogy ki lesz a befutó azt csakis kizárólag ő tudhatja! Kérdés az, hogy mi az amire szüksége van egy nőtől? Azt már sikeresen megtudtam, hogy 1. ne fojtsák meg 2. ő szereti becserkészni egy nő szívét (udvarolni szeret) (hozzáteszem ebben hasonlítunk, mert én is a vadász szeretek lenni és nem a préda, de ha mindketten erre vágyunk akkor ezt hogy fogjuk összehozni?!) , de azt nem tudom, hogy ezeken a dolgokon kívül mit is szeretne!? Jó lenne belelátni a fejébe, látni a gondolatait, az érzéseit mert így egyenlőre csak a homályban tapogatózok. Ha kérdezek akkor hárít, vagy egyszerűen meg sem hallja a kérdést.............nagy ritkán képes feleletet adni, de lássuk be egy cseppet sem könnyíti meg a dolgomat! Mindezek mellett elbűvölő ember, kifejezetten udvarias, de, hogy titkokkal van tarkítva a személyisége ez tény!! Olyan kőfal van körülötte amin nem tudok átlátni és ez rettenetesen zavar! Életemben nem volt még ennyire kiismerhetetlen Férfival dolgom! Minden egyes pillanatban egy labirintusban érzem Magam ahol a kivezető út helyett falakba ütközök!!!A baj csak az, hogy ez a Férfi megbabonázott, olyan mértékkel belé estem mint vak ló a gödörbe! Sokszor megszakad a szívem ha arra gondolok, hogy elveszíthetem, mert bármennyire is nehéz emberke mégiscsak egy Kincs számomra amit őriznem és védenem kell!! Nincs mese ez szerelem, ehhez kétség sem fér!!
Egy cseppnyi boldogság!
Megtört a jég, végre tudok Róla! Némiképpen megnyugodhatok, hiszen tudom, hogy jól van és minden rendben Nála!! El sem tudja képzelni, hogy egy üzenettel mekkora boldogságot képes okozni Számomra. Ha tudná, ha csak megértené, hogy ezek az apró gesztusok Számomra milyen fontosak már egy lépéssel előrébb járnánk.
Tudni kell, hogy tettem Neki egy ígéretet, ez nem másról szól mint arról, hogy megpróbálom nem megfojtani az érzelmeimmel, ezáltal igyekszem nem zaklatni üzenetekkel, telefon hívásokkal. Nem mondom, hogy ezt túl egyszerű betartani, hiszen ez számomra egy köteléket jelent amelyet most kénytelen voltam elvágni. Az utóbbi időben igyekeztem a minimálisra csökkenteni a zavaró tényezők számát, reggel jó reggelt kívántam, este pedig jó éjszakát, hozzáteszem nem volt elvárás a részemről, hogy mindezt viszonozza, de nekem jó érzés volt, mert tudtam törődök vele, mert éreztem, hogy egy cseppnyi kötelék van köztünk. Sajnos az ígéretem nem tudtam maximálisan betartani és többször is szavam szegtem, de mentségemre váljék, hogy Mindennél jobban Szeretem Őt és mint általában ez aggódással, féltéssel jár. Persze egészséges féltékenység is lapul a háttérben, bár okot nem adott erre, mégis néha úgy érzem, hogy nem alaptalan a féltékenységem. Ilyenkor szeretném pár pillanatra, de tényleg csak pár percre kikapcsolni az agyam, hogy ne kelljen még véletlenül sem gondolkodnom. Rossz tulajdonságaim egyike, hogy képes vagyok végtelen mértékkel kombinálni, csomózgatni a gondolataimat. Sajnos a fantáziám és a vizualitásom is végtelen, sokszor ennek köszönhetem, hogy depibe süllyesztem a napom egy részét. Ha csak azt vesszük alapul, hogy emellett némi önértékelési gonddal is küzdök, azaz nem feltétlenül vagyok elégedett a kinézetemmel, hát talán érthető is, hogy féltékeny vagyok! Néha úgy érzem pusztán csak álmodok, hiszen, hogy lehetséges az, hogy Ő fantáziát lát bennem?! Nem tudom külső szemmel szemlélni magam, de nálam jobban kevesen vannak tisztában a rossz tulajdonságaimmal. Picit gyári hibás vagyok, néha hisztis, anyáskodó és talán picit naiv is! Mint mindenki természetesen én is rendelkezem jó tulajdonságokkal is, de ezekre most nem pazarolom az időmet, hiszen kit ámítok, írhatnék itt bármit, az igazat úgyis csak az fedezheti fel bennem aki személyesen is ismer. Na szóval a lényeg az, hogy néha túl szép a dolog ahhoz, hogy igaz legyen! Félreértés ne történjék, nem az érzelmeit vonom kétségbe, pusztán az én szemszögemből tálalom fel a dolgokat!
Jogos lenne a kérdés, hogy én mit hiszek? Vagy mit érzek ? Nos érzem, hogy szeret, de azt is érzem, hogy még lesznek akadályok amiket le kell győznünk és igen érzem, hogy sikerülni fog, hiszen már most úgy hiszem, legyőztünk pár nehéz helyzetet! Persze ezek a helyzetek nem a mindennapi problémák leküzdését jelentik, a legfőbb akadály amit eddig túl éltünk a távolság és az idő volt, de kezdetnek ez is bőven elég bizonyíték arra, hogy valami összeköt minket. Hogy mi lesz a kapcsolatunk sorsa? Lehet minden és lehet semmi! Csak kizárólag rajtunk múlik, hogy merre halad sorsunk útvonala! Szeretném ha közös utunk volna, de ahhoz, hogy ebben teljesen biztos lehessek még némi időre, türelemre, kitartásra és természetesen megértésre, kompromisszumra van szükség! Arra a kérdésre sem tudok még válaszolni, hogy igazinak tekinthetem-e Őt az életemben!? Jelenleg csak annyit tudok, hogy eszméletlenül Szeretem, fontos nekem, viszont azt is szeretném látni, hogy Neki mit jelentek, szeretném, hogy ha egy picit udvarolna Nekem, ha egy picit belecsöppenhetnék egy romantikus film egy jelenetében, ahol kéz a kézben sétálunk egy kis tó partján és a part szélén ülve szemléljük a naplementét és csak az a perc számít, mi ketten és minden mást kizárnak az érzelmek! Puha csókok, lágy ölelések, kedves és szép szavak!
A mai unalmas és idegesítő nap!
Voltatok már úgy, hogy a napotok már a reggeli ébredésnél el van cseszve?? Na nálam pont ez történt! Eleve feszülten ébredtem, persze ezen már réges régen nem csodálkozom, pár napja már így van! :) Egy picit megnehezíti a napjaimat, hogy Ő emberszámba sem vesz! E-mailek, telefonok, üzenetek repkednek az éteren keresztül és mintha láthatatlan ember lennék az életében! Azon sem csodálkoznék ha elé állnék és mint a kirakatüvegen átnézne rajtam!!! Pedig milyen jól indult minden..........romantikus,kellemes együtt töltött percek, órák.........sok kimondott szó és megannyi érzelem, de ez egy pillanat alatt változott meg ! Hirtelen egy kolonc lettem a nyakban és használt papírzsepinek érzem Magam! Sohasem szerettem ha egy férfi egyszerű eset az életemben, mindig is szerettem megküzdeni a másikért, ezt az utóbbi két kapcsolatom is hűen alátámasztja! A könnyen megkapható férfiak számomra értéktelenek és talán pont ezért ragaszkodom ennyire Ő Hozzá!!! Bármennyire is fáj mégis nagyon szeretem Őt, elvarázsolt és nem tudom mivel! Már az első pillanatban tudtam, hogy vele megszenvedem a napjaim, de vállaltam és igenis akarom őt. Meg lehet kövezni ezért, de akkor sem adom fel, ha fáj is néha a viselkedése akkor is érzem, hogy szükségem van Rá!! Megannyi kapcsolatom volt már, több szemszögből is megismerhettem a férfi létet, de ennyire senkiért sem rajongtam mint Érte! Volt, hogy Én okoztam fájdalmat és szinte sportot űztem ennek öröméből, volt, hogy rajtam gázoltak át mint egy lábtörlőn,volt, hogy boldog voltam és talán szerelmes is, de Ő senkihez sem hasonlítható! Neki nem akarok fájdalmat okozni, nem engedem neki, hogy átgázoljon rajtam , boldoggá szeretném tenni és azt szeretném Ő is boldoggá tegyen, szeretnék felnőni és végre megállapodni! Józanul szeretném szemlélni az életem amihez minden vágyam, hogy Ő is hozzátartozzon! Bíznom kéne , de a bizalmam nem adom olcsón, bizony tenni kell azért, hogy valakiben fenntartások nélkül képes legyek bízni és még több munka szükséges ahhoz, hogy a teljes lényem megismerhesse! Szívesen hasonlítom magam egy rákhoz, aki kemény páncél mögé bújik,onnan bizalmatlanul szemlélve a világot, a páncél keménységén nehéz rést ütni, de akinek ez sikerül, talán örökre a szívemhez férkőzik. A páncélt muszáj megtartanom, mert ha rés keletkezik rajta akkor vállalom, hogy sérülékeny lelkem elpusztuljon egy nagyobb csalódás miatt!!! Tehát nem vagyok könnyű eset és ezt büszkén vállalom! 
SZERELEM: Elgondolkodtató sorok
SZERELEM
Vártál-e már valakit
hosszú órákon át?
Lested-e az ablakból,
remélve, hogy senkise lát?
Rohantál-e, ha megcsörrent
az átkozott telefon?
Hánykolódtál-e álmatlanul
egy-egy hajnalon?
Tudod-e, milyen,
mikor semmi se fontos,
csak a beígért hívás
lenne már pontos!
Tudod-e, hogy fáj,
mikor nem jön el,
mikor bárhogy várod,
ő nem hív fel?
Érezted-e már, hogy a szív
- bár nem tud - mégis fáj?
Tudod-e, milyen, mikor
a körmöd a tenyeredbe váj?
Kívántad-e úgy őt,
hogy sírnod kellett tőle,
hogy soha, de soha
nem lesz eleged belőle?
A szerelem kín,
de szeretünk szenvedni,
s kínunk okozóját
nem tudjuk elengedni.
Én most pont ezt érzem! :( :(
Vesztes pillanat!
A blog készítés terén meglehetősen új vagyok még, de hoztam ma egy döntést, a döntésem lényege, hogy naplószerűen kiírom magamból mindazt ami bánt, ami zavar!
Van egy férfi az életemben, nevezzük jelenleg csak egyszerűen Ő-nek. Ő tisztában van azzal, hogy mi az amit érzek, viszont ami Őt illeti megtorpantként szemlél engem. Boldogsággal ajándékozott meg, tudta mit rejtek belül, olyannak fogadott el amilyen vagyok és ez kölcsönös is részemről is! A probléma csupán ott van, hogy a férfi csupa titok, rejtőzködő szint vesz magára ha az érzelmeiről van szó! Kiigazodni nem lehet rajta és sokszor érzi magát ködnek ( egyszerűen eltűnik), majd előkerül és mintha mi sem történt volna folytatjuk kalandozásunkat az élet tengerén! Szeretem Őt, de kétségeket ébreszt bennem a viselkedése, bizalmatlanná válok és kínlódok nap mint nap azzal, hogy ki ismerhessem Őt!!! Már magam sem tudom hányadán állunk, persze zavarja ha egy nő megfolytja szeretetével, de vajon fel tudja-e fogni, meg tudja-e érteni , hogy a telefonhívásoknak, üzenet küldéseknek oka van?? Lehet, hogy egyszerűen csak hiányzik? Tisztában van azzal, hogy ezen dolgok az idő múlásával enyhülnek? Csupán biztos talajra van szükség ehhez! Nem várom, hogy örök hűséget fogadjon, nem várom, hogy állandóan a nyakamon lógjon, de igen azt elvárnám, hogy mellettem legyen, támogasson, szeressen, udvaroljon, ismerjen meg jobban!! Hiszen elméletileg fontos vagyok Neki!!! Két évet áldoztam az életemből azért, hogy vele lehessek és sokszor úgy érzem, hogy számára ez elhanyagolható dolog. Bízni szeretnék benne, őszinteséget várnék el tőle, de hogy tegyem, ha még csak oda sem figyel Rám? Az fáradtságot sem veszi arra, hogy a színfalak mögé lásson, hogy megértse mit miért cselekszem, mit miért érzek. Bizalmatlanul szemlél és közben úgy véli megfojtani szeretném. Sokszor észre sem veszi, hogy fájdalmat okoz, nem érti, hogy a számomra tett ígéreteknek súlya van...............ha az ígéretek nem teljesülnek csalódást okoz és ezzel engem semmisít meg! Elejétől fogva úgy érzem, hogy benne megtaláltam amit keresek, egy arctalan, álmaimban felbukkanó idegen, vele végre arcot kapott! Nem ismertem Őt, csak álmodtam Róla, mégis boldog voltam az álmok világában. Szerintem mindenki tudja, hogy milyen érzés az ha egy álom válik valóra és azt is jól ismerjük, hogy milyen amikor egy álom foszlik egyik pillanatról a másikra semmivé. Ragaszkodom az álmaimhoz, ragaszkodok hozzá és csak bízni tudok abban, hogy egyszer képes lesz meglátni Engem, a valódi lényem!! Értenie kell, hogy mit jelent számomra, fel kell, hogy fogja, számomra magát az életet jelenti! Tudja, hiszen nem egyszer leírtam neki, hogy ha velem van a világ színt kap, ha elveszik az életemből akkor vele mennek a színek, az illatok és maga a boldogság is! Mosolyogva tekint ezen dolgokra, de csak halványan sejtheti, hogy tavaly nyáron majdnem az életembe került az eltűnése. Pusztán csak vegetáltam, éltem, de pusztán zombi létemet vittem egyik napról át a másikra! A poklokat jártam meg, mert Ő hozott egy önző döntést és elfelejtett szólni erről! A szerelmem töretlen maradt mert bár régimódin hangzik, csak a szívemet adtam oda neki. Egyet kértem cserébe, vigyázzon rá, ne ejtsen sebet rajta, megígérte nem teszi..................de mint írtam az ígéret több volt a tettnél!! Tetteket akarok, egy valóra vált álmot, őszinteséget! Tudom sok férfi gyáva, mert könnyebb eltűnni és arra fogni, hogy nem akartam fájdalmat okozni, mint megtenni a legegyszerűbb lépést, őszintén a másik elé állni és elmondani, hogy mi is a valós helyzet!!! Ettől a férfitól többet várok...........hiszen olyan embernek mutatja magát akiben feltétel nélkül bízni lehet mégis megvannak a magam kételyei! A szavaival élve: Messziről jött ember azt mond amit akar!!!!!!!! 